Ezek
a hatalmas tömött bundájú állatok Európa egyik legmagasabban fekvő
emberi településéről indultak.
Ez pedig a Saint Bernard nevű kolostor.
A mellettük levő hágó nagyon fontos átkelő volt, ami különösen télen
igen veszélyes vált. Itt sgítették a lavinák által betemetett
emberek mentését a bernáthegyiek, akik több méteres hó alatt is
megérzik az embert.
Bár a
bernáthegyi nagytermetű és
nagysúlyú kutya, mégis könnyed és elegáns a járása.
Legfőbb
ismertetőjele hatalmas feje és méltóságteljes arckifejezése, illetve
tekintélyt és büszkeséget sugárzó megjelenése.
Az átlagos magassága 76-81 centiméter, a
szukák súlya 71 kilogramm, a
kanoké 80 kilogramm.
Ez a fajta hajlamos
az ízületi betegségek kialakulására nagy súlya miatt, különösen
figyeljünk oda erre 5 éves kora után!
Melegben nagyon nyáladzik, szőre pedig évente kétszer vedlik, akkor
viszont nagy csomókban hullik.
Hangja öblös, mély, de ha játszik,
átvált egyfajta sikongató magasságokba.
Akit a bernáthegyi úgy látszik, hogy
nem szeret, azt tényleg utálja. S ha netán az közeledni, vagy
bizalmaskodni akar, akkor keményen lép föl vele szemben. És erre a
reakcióra
a rossz
ember bizton számíthat, hiszen a bernáthegyi érzelmei mindig stabilak.
Kitartóan gyűlöl és kitartóan szeret. Kedves kőszikla.
A
bernáthegyi eléggé engedelmes, és ha következetes, egyértelmű módon
nevelik, hamar meg tudja tanulni a parancsokat. Meglehetősen érzékeny a
gazdája hanghordozására; a kemény hangvétel nem megfelelő módszer vele
szemben.
A hosszú foglalkozásokat rosszul tűri, ezért csak akkor szabad
parancsokat adni neki, amikor ez valóban szükséges.
Már kicsi korától
kezdve arra kell szoktatni, hogy ne rángassa a pórázt, mert ha felnő,
túl nagy és erős lesz egy embernek, ráadásul ekkor már ezt a szokást is
nagyon nehezen vetkőzi le. Az összes többi masztiffhoz hasonlóan a
bernáthegyire is igaz, hogy neveléséhez jól kell ismerni a kutyákat.
Fejlődési időszakában ügyelni kell arra, hogy ne terheljék túl.
A
bernáthegyit szinte mindig családi kutyaként tartják.
Gyerekekkel
szemben végtelenül béketűrő, és pompás házi kedvenc,
feltéve, hogy
elegendő mozgástere van, a mozgásban nem korlátozzák és ennivalóban sem
szenved
hiányt.
Ez
a kutya átlagos mozgásigényű. Nincs is szüksége másra, mint a napi
háromszori sétára, és időnként egy-egy hosszabb kirándulásra, amikor
szabadon, póráz nélkül szaladgálhat.
A
bernáthegyi rövidszőrű és hosszúszőrű változatai ismertek. A szineire a
vöröstől sárgásbarnáig
terjedő alapszínek jellemzők fehér rajzolattal, vagy a fehér alapszín
vöröstől barnássárgáig terjedő színű rajzolattal. A fehér szőrzet
csíkszerű foltokkal is előfordul.
A kutya mellén, mancsán, orrán és
homlokán fehér rajzolat van. A
farokvég fehér, illetvea nyakon körbefutó fehér sáv van. A
fején és
fülén sötétebb rajzolat látható, ezt a kutya maszkjának nevezik.