A nyugat-afrikai boerboel

A boerboel kialakulása igazi sikertörténetként is felfogható, mely ma mintegy irányvonalat mutat a fajta tökéletesítésén munkálkodók számára. A boerboel csiszolgatása, alakítgatása ugyanis még a mai napig folyamatban van

Arra vonatkozólag, hogy a boel fajta honnan származik, rengeteg leírás maradt
ránk, azonban azzal kapcsolatban, hogy hány kutyafajta tekinthető a boel közvetlen ősének,  ha úgy tetszik alapanyagának, az információk elég szegényesek. A fajtát
elsősorban masztiffok, dogok és bulldogok keverékének
tekintik

A kutatómunkáknak köszönhetően annyi bizonyos, hogy az első boerboel, - melyet akkoriban "bullenbijter-nek", vagyis bikaharapónak neveztek - egy holland telepes, Jan van Riebeeck oldalán került Afrikába, a XVII. század derekán.

Ez a hatalmas termetű, masszív állat leginkább a masztiff típusú kutyákra emlékeztetett, s félelmet nem ismerő természetével kiválóan el tudta látni a feladatát. Egyes legendák szerint a boerboel-ek leopárdokat is képesek voltak egymaguk legyőzni.

Később sokan követték Riebeeck-et, s a legtöbb telepes hasonló méretű és felépítésű kutyákkal érkezett Afrikába. 
Ahogy teltek-múltak az évtizedek, a kontinensre betelepített ebek szaporodni kezdtek egymással, és a természetes szelekciónak köszönhetően mindig csak a legnagyobb, legerősebb egyedek maradhattak életben a zord életkörülmények között. 
Később, 1820 környékén angol telepesek érkeztek a kontinensre, bulldog és masztiff jellegű kutyákat magukkal hozva. 
Az évek múlásával a telepesek egyre beljebb és beljebb nyomultak a kontinens közepe felé, és különösen nehéz körülményük csak a legszívósabb, legjobb fizikumú állatoknak biztosított életteret. Ez a fajta természet adta kiképzés keményen megalapozta a mai boelt. 
A XX. század elején a boeleket bulldogokkal és bullmasztiffokkal keresztezték, s a fajta lassan elérte mai, szinte véglegesnek mondható formáját.

A boerboel abszolút megbízható, engedelmes és intelligens társ, igen erős őrző-védő ösztönnel. 
Magabiztos és rettenthetetlen. 
Ugyanakkor a család tagjaival borzasztóan játékos és gyengéd tud lenni. Imád a gazdával játszani és minél több együtt eltöltött időt igényel. Nagyon szeret labdázni, bár hatalmas pofája általában az első percben végez a labdával, de ne aggódjunk, neki ez is remek játék. 
A gyerekekkel végtelenül elnéző és nagyvonalú, minden további nélkül a hátára engedik őket egy kis lovaglásra. Mindezen jó tulajdonságai ellenére tudni kell a fajtáról, hogy igen agresszív is tud lenni, különösképpen az utcán elhaladó emberekkel szemben. 
A családot, barátokat és a birtokot az élete árán is megvédi, s abban egészen biztos lehet a gazda, hogy távollétében senki nem teheti be a lábát a portára, talán csak a legközelebbi jó barát. 
Ha vendégeket fogadunk, fontos, hogy csak a boel-nek való bemutatás után engedjük be őket a kertbe/házba, hacsak nem régi, jó ismerősökről van szó, akiket a kutya is annak tekint. 
De mindemellett tudnunk kell, hogy társunk kemény őrző-védő, és a ház vendégeit végig szemmel fogja tartani, hogy már a legkisebb gyanús mozdulatnál gazdái védelmére siethessen. Arra mindenképp nagyon ügyeljünk, hogy ajtó vagy kapunyitáskor nehogy kiszabaduljon boel-ünk az utcára, mert komoly károkat tehet a gyanútlanul arra sétálókban. 
Kemény természete ellenére a kutyákkal, macskákkal és egyéb állatokkal remekül kijön, így nyugodtan tarthatunk mellette bármilyen házi kedvencet.

Minden esetre a boel kemény kezű, határozott tulajdonost igényel, kezdő kutyatartóknak a legkevésbé sem ajánlott.