|
A border collie
A
Brit Szigetekre először
feltételezhetően a rómaiak és a vikingek
hurcolhatták be magukkal azokat a - mai angol, ausztrál és újzélandi
kutyák ősének tartott - "shepherd dogokat", melyekről sajnos írásos
emlékek nem maradtak fenn.
A
shepherd dogra visszavezethető valamennyi juhászkutya, így a hosszú és
hövid szőrű collie, a bobtail (Old English Sheepdog), a border collie
és a bearded collie
egyaránt.A collie többnyire az írni-olvasni nem tudó, szegényebb
rétegeknek a
kutyája volt, így tenyésztési feljegyzések nem készültek a jövő
számára. A nép kutyájára csak a korabeli festmények utalnak, ill.
régészeti leletek alapján találgathatunk.
A skót felföldön főleg
birkatenyésztéssel foglalkoztak.
A ritkán lakott területeken a birkákat
a tél végén szabadon engedték, és csak ősszel gyűjtötték ismét össze,
hogy megnyírják, levágják vagy eladják őket. Mivel a sziget mentes volt
a nagytestű ragadozóktól, a juhászkutyának nem kellett erősnek és
harapósnak lennie, csak gyorsnak, mozgékonynak és tanulékonynak
A XII.
XIII. században Anglia iparosodásával a gyapjúipar is fejlődésnek
indult és így a juhászkutyák is egyre nagyobb jelentőségűek lettek.
Angliában és Skóciában különböző, de mégis hasonló típusú kutyák
alakultak ki, hiszen a nyájak az egész szigetet bejárták a hajtóikkal
és az őket terelő kutyákkal. E kutyák edzettek, közepes termetűek,
igénytelenek voltak, a zord időjárási körülményeknek megfelelően a
szőrük a széllel szemben erős védelmet nyújtott, akárcsak a jelentős
aljszőrzet, ami a vízlepergetést biztosította.
Viktória királynő egy utazása során találkozott élete
első collie-jával, és nyomban a fajta lelkes hívévé vált. Innentől
kezdve meggyorsult a collie tenyésztése.
Ekkor a juhászok
kutyáit "working sheepdog"-nak nevezték, és csupán a szőrzet
alapján (rövid, hosszú vagy szakállas (bearded) különböztették meg.
1976-ban Mr. Reid, adta a "border collie" nevet a fajtának.
A
border collie az egyetlen olyan fajta, melyet egészen az 1970-es évek
végéig kizárólag munkakészsége alapján szelektáltak, sőt jelenleg is az
állomány nagy részét nem küllemre tenyésztik.
A
juhászat a border collie esetében meghatározó, hiszen a fajta erős
terelő ösztönnel rendelkezik. Igazi juhászkutyaként mindent terelni
próbál, ami mozog. Híres az intelligenciájáról, kreativitásáról.
Nagyon
könnyen tanítható, irányítható.
Óriási
mozgásigénye van, és intelligenciája révén naponta aktív foglalkozást
igényel. A border colliet le kell kötni, dolgoztatni kell minden nap,
különben keres magának munkát, vagy hisztérikussá válhat.
Kiváló
mentőkutyának is.
Kitűnő
memóriájuk miatt a rossz élményeket nem felejtik el. Ezért ez a fajta
betöréssel nem tanítható. A legapróbb részletekre is figyel, ami persze
alapvető, hiszen a kutyáknak a pásztortól jelentős távolságra kellett
azonnal engedelmeskedniük. Ehhez pontosan tudniuk kellett, mit akar
tőlük a gazda, amit a legapróbb jelekből kellett kiolvasniuk. Nagyon
érzékenyek az arcmimikákra, és a hangszínre, hangsúlyra is. A border
collival foglalkozók gyakran emlegetik kutyáik spontán tanulását. A
trénertől ellesett, de nem szándékos tanítás során is számtalan dolgot
tanulnak.
Pillanatok alatt képes megtanulni bármit, de ez vonatkozik
persze a rossz, nemkívánatos sémákra is. Ezért rettentő fontos az
egyértelműség és a következetesség e kutyák nevelésében.
Leggyakoribb
a fekete-fehér színű, de létezik (csak a leggyakoribbakat tekintve)
barna-fehér, tricolor, merle, blue-merle és még sokféle
színváltozatban.
A
border collie szőre nem igényel sok gondozást, a két rétegű szőr az
időjárásnak jól ellenáll, víz és sár lepergető tulajdonságai miatt sose
marad koszos, vizes.
A szőrzet nem gubancolódik, filcesedik össze, így
fésülni is elég havonta egyszer. Fürdetést nem igényel.
|
|
|
