|
A burma macska
Keleti
eredetű cicák. A legenda szerint réges-régen
Burmában kizárólag csupán a gazdagok - és a kolostorok - tartották, és
szent
állatként tisztelték. Minden egyes cicának külön "szolgája" volt,
akit bizony szigorúan megbüntettek, ha nem gondozta kellõ
szakértelemmel és szeretettel
az állatot.
A valóság viszont az, hogy nem állíthatjuk egyértelmûen,
hogy a
fajta teljes egészében onnan származik. Az történt ugyanis, hogy
1930-ban egy barna keleti nõstény került az Egyesült
Államokba Burmából,
amelyet azután sziámi kandúrral pároztattak. Így
született meg
a burma macska - Amerikában!
 Ideális
kedvenc. Hívei szerint
értelmesebb, mint sok más fajta. Rendkívüli módon
kötõdik az emberhez.
Humoros,
vidám, aktív cica.
Elfogult tenyésztõi szerint, ha valaki olyan
macskára
vágyik, amelyik a világ végére is elkíséri - akkor
feltétlenül burma
macskát válasszon.
Teste erõs és izmos; jóval súlyosabb, mint
amilyennek
látszik.
Háta
a vállától a tomporáig
egyenes, lábai arányosak, a mancsok kecsesek, oválisak.
A farok
egyenes,
közepes hosszúságú.
Fejformája rövid, tompa ékalak,
körvonala lágyan
kerekített. Pofacsontja hangsúlyozott, széles, profilja határozottan
ívelt.
Álla és alsó állkapcsa erős.
Fülei nagyok, egymástól távol
helyezkednek el,
enyhén előre dőlnek. Széles alapúak, végük picit
lekerekített.
A burma macska szemei nagyok,
egymástól
távol helyezkednek el, felső vonaluk keletiesen ívelnek az orr felé,
alsó
vonaluk kerekített. A szemszín árnyalata a sárgától a borostyánig
lehet.
Szőrzete
nagyon rövid, testhez simuló, finom és fényes, minimális aljszőrzettel.
Színváltozatai barna, csokoládé, kék, lila, vörös, krém, valamint a
teknőc
változatok.
A
burmánál elsõ látásra
feltûnik a lábvégeken lévõ úgynevezett zokni, amelyek a hátsó
végtagokon
valamivel hosszabbak
Az összes színváltozatnál a has
enyhén világosabb a test
többi
részénél. Nincsenek rajta csíkok, vagy cirmos rajzolatok, csak a
jegyek
lehetnek picit sötétebbek, és adhatnak lágy kontrasztot a test
színével.
Kölyköknél a szellemrajzolat és a világosabb testszín elfogadható.
Jelleme
alapján a burma
nagyon barátságos, az ember hívására rendszerint kellemes, lágy hangon
válaszol, csak a tüzelés ideje alatt válik zajosabbá.
A fajta ismerõi
szerint a
burmát nem ajánlatos kisgyerekes családban tartani, mivel nehezen
viseli a
kisgyermeki természetet. Elõfordul, hogy a gyermek viselkedésére
agresszívan
reagál.
Táplálását illetõen meglehetõsen válogatós, rossz evõ. Nagyon
szereti a
meleget, legjobban a 22-24°C-on érzi magát.
Színe nagymértékben függ a
környezet hõmérsékletétõl és páratartalmától. Tartósan hûvös, párás
helyen
tartva alapszínük és jegyeik megsötétednek.
A birma felnevelése elég
nehéz. A burmakölykök,
amikor
megszületnek, teljesen világos színûek, a
negyedik
hét körül kezdenek el színezõdni, elõször az orron és a füleken, majd a
farkon
és a végtagokon is. |
|
|
