A vörösfülü ékszerteknős

A terráriumban tartott teknősfajok közül a vörösfülű ékszerteknős a leginkább elterjedt. Meglehetősen igénytelen állatok és egy pici odafigyeléssel akár 20-25 évig is élnek. Tartásuk egyszerű, még etetni sem kell őket minden nap, mégis a legtöbb kis teknős tartási, etetési hiba miatt betegszik meg és pusztul el.

 A vörösfülű ékszerteknős  vízi életmódot él.  Az  egészen pici, pár cm-es  ékszerteknősnek még  elegendő ha a víz mélysége  nem haladja meg a 10 cm-t,  de biztosítani kell a kb. 28 °C-os vízhőmérsékletet. 
Később a vízoszlop magassága akkora legyen, amekkora a teknős hossza, hogy a víz alá is le tudjon bukni, és ilyenkor már elég, ha szobahőmérsékletű a víz. 
A vízi teknősök nagyon szívesen sütkéreznek a napon is. Ezt úgy lehet biztosítani, ha az akváriumba egy követ helyezünk, ami pár milliméterrel a vízszint fölé emelkedik és esetleg még egy lámpával is megvilágítjuk. 
A kő behelyezésénél ügyelni kell arra, hogy a teknősök  egymás hátára mászva nehogy kitornásszák magukat az akváriumból.

Mivel a teknősök szeretnek szárazon is lenni, ezért eleinte egy dobozba, később ha már elég nagyok, akkor a szobába, ki lehet őket rakni „sétálni. Az ékszerteknős a vízben van igazán elemében, de a szárazföldön is meglepően gyorsan mozog.

A nagyobbacska ékszerteknősök meglehetősen agresszív állatok. Etetésnél vigyázzunk mert mohóságukban mindenre ráharapnak ami mozog, legyen az az ember ujja vagy a másik teknős lába. Másrészt udvarlási szokásaik is eléggé harciasak, és a párban tartott teknősök keményen támadhatják egymást. Sok esetben az egyetlen megoldás a kiskoruktól együtt tartott állatok elkülönítése.

Az ékszerteknős etetésénél szokták a legnagyobb hibákat elkövetni. Az ékszerteknős ragadozó. Ez nem azt jelenti, hogy húsevő. Tehát nem lehet párizsival, sonkával, marhahússal felnevelni egy teknőst. Megeszik, szeretik is, nem is pusztulnak el egyik napról a másikra, mégis lassú halálra vannak ítélve ilyen tartás mellett. Ugyanez elmondható a szárított rákokról, lisztkukacról és hasonlókról. Ezek a táplálékok elsősorban A-vitaminból és kalciumból tartalmaznak túl keveset, ami „szemgyulladás” és „páncéllágyulás” kialakulásához vezet.

Az ékszerteknős fő táplálékát a kisebb halak teszik ki. A legegyszerűbb fagyasztott csali-halat vásárolni nekik. A kis halak tartalmazzák mindazt, amire egy teknősnek szüksége van. A szálkák a megfelelő kalcium-ellátást, a belsőségek a megfelelő vitamin-ellátást biztosítják. A teknősök étrendjét változatossá lehet tenni csigákkal, kis egerekkel, vízinövényekkel, salátával, gyermekláncfűvel.
Az ékszerteknősök nagyon sokat tudnak enni, nagyon gyorsan tudnak nőni, de nem az a cél, hogy minél gyorsabban  nőjenek. A harmonikus növekedést és a szép, kemény páncélt úgy lehet biztosítani, ha kb. 14 cm-es hosszúságig kétnaponta, később hetente kétszer, majd 35 cm-es hossz felett hetente egyszer kapnak enni. Egy etetés alkalmával annyit kapjanak, amekkora kb. a fej-nyak rész tömege.
Etetéshez érdemes a teknősöket egy műanyag lavórba tenni, amiben annyi kb. 28 °C-os víz van, ami ellepi őket. Ezzel megelőzhető, hogy az evés után jelentkező trágya szennyezze a terráriumot.

Az ékszerteknős leggyakoribb betegségei az A-vitamin-hiány és a kalcium-hiány. Mindkettő egyértelműen etetési hibára vezethető vissza és rendszerint együtt jelentkeznek. 
Az A-vitamin-hiány első jele a szemhéjak megduzzadása. A teknős nem tudja kinyitni a szemét, nem látja a táplálékot és emiatt nem eszik. A  szemhéjban levő mirigyek hámszövete elfajul, üregüket kemény, sajtos massza tölti ki. Ilyenkor már nem elég a táplálék megváltoztatása, hanem injekcióban is kell A-vitamint kapnia a teknősnek, amit 7-10 naponta kell megismételni.

A kalcium-hiány esetén a páncél és a végtagok csontozata is felpuhul, könnyen benyomhatóvá válik, deformálódik. Testszerte vizenyő alakul ki, ami elsősorban a hátulsó lábak és a has találkozásánál látható. Naponta adott kalcium-injekciókkal lehet megpróbálkozni, de a páncél deformitásai rendszerint megmaradnak gyógyulás esetén is. Az ödéma megszűnését segíteni lehet  azzal, ha a teknős hosszabb ideig szárazon van egy lámpával megvilágított dobozban.
Mivel mindkét betegséget sokszor már túl későn veszik észre, ezért nagyon fontos a megelőzés, ami a helyes tartással és táplálással biztosítható.