|
Legyél Te a falkavezér!
Nagyon
fontos a viszonyok tisztázása, hogy a
kutyánk megértse, mi vagyunk a
falkavezérek, és ő az utolsó a rangsorban.
Ki van
előbb a rangsorban?
Gazdi
vagy kutya?
Ki fogad szót a másiknak?
Ha ezek a
viszonyok
tisztázottak, hatására a kutya viselkedése nagyon sokban
pozitívan változhat.
Mind az agresszió vagy félelem, mind az
engedelmesség tekintetében hihetetlen változásokat tapasztalhatunk
meg...
A következőkben leírt gyakorlatok nem 1-2
hétre szólnak, hanem a kutya egész életére.
A kutya nem ember,
(bármennyire is szeretik néhányan úgy kezelni őket) így nekünk kell
megtanulni kutyául gondolkodni, hogy a kapcsoltunk mindig felhőtlen
lehessen.
A kutya számára ezek a gyakorlatok nem
kínzások; nem bántják
a lelkét, mintha emberrel tennénk ugyanezeket, hanem természetes, az
ösztönével, a falkaszellemmel egyező dolgok, amelyekkel a természetben
(vagy egy kutyákból álló falkában) ugyanígy szembesülne.
És ezzel nem csak a saját vállunkról, de az
övéről is leveszünk egy hatalmas gondot. Képzeljük csak el, milyen
stressz
az a kutyának, hogy falkavezérként úgy érzi, ő a felelős a
falkájáért, (tehát értünk, a családunkért) de mi nem csak hogy nem
akarunk neki folyton engedelmeskedni, de sokszor nem is lehet
mellettünk, hogy megvédjen minket.
Gyakran ő saját magát nem érzi elég
erősnek, hogy vigyázzon ránk, de mégis meg kell, hogy tegye, hiszen úgy
érzi, mi, a gazdik erre nem lennénk képesek - emiatt lesznek aztán
bizonytalanok, félelemből agresszívak, akár depressziósok. Gondoljunk
bele, mit érezhet olyankor, amikor mi eltávozunk az ismeretlenbe, ő
pedig abban a hitben van, hogy nem képes minket megvédeni...
A legtöbb kutya nem azért rongál, mert utál
egyedül lenni, hanem mert tele van nyugtalansággal, (amit csak ekképpen
tud levezetni) hogy nem képes megvédeni a falkáját, hiszen az nincsen
mellette.
Ám egy olyan kutya, aki tudja, hogy neki ilyen feladata
nincsen, a falkavezér, a rangban felette állók meg úgyis biztosan
vissza fognak térni hozzá, hiszen ők a felelősek érte, az nyugodtan
aludva, tombolás nélkül megvárja, míg a gazdik hazaérnek.
Ugyanez igaz arra a kutyára is, aki
(embernek, állatnak) nekitámad, mert úgy érzi, az
ő feladata a falkája védelme. Ezért hoz önálló döntéseket és támad ki,
holott ez nem az ő feladata lenne.
A falkában mindig a falkavezér
(ideális esetben a gazdi) dönti el, hogy ki barát és ki az ellenség,
kitől félünk, és kinek támadunk neki.
A rangsorban alatta lévő
falkatagok őt követik - tehát ha a kutya megfelelően van kezelve, akkor
ő is így fog cselekedni.
Vajon miért van az, hogy a kutya otthon
olyan szépen hallgat a gazdira, és aztán egy idegen, új ingerekkel teli
környezetben nem engedelmeskedik, hanem megy a saját feje után?
Az ok
ugyanaz... Otthon, amikor minden rendben van, amikor nem érheti támadás
a falkát, nem kell a terep felderítésével foglalkoznia, nem kell élelem
után kutatnia, akkor az engedelmességi gyakorlatozás egy kellemes
játéknak felel meg a falka többi tagjával. Idegen környezetben azonban
felerősödik, hogy neki kell figyelnie az új területre, felmérnie a
veszélyeket, döntenie
a helyzetekben, ezért nem is foglalkozik az "alatta" lévő tagok
"zaklatásával" (gyere ide, ülj le...)
És amúgy is! Miért kéne egy
rangban lejjebb elhelyezkedő tagnak engedelmeskednie?!
Ha viszont a
kapcsolat rendben van, akkor tudja, hogy minden parancs azért érkezik a
vezértől, hogy képesek legyenek együtt megvédeni a falkát, és neki
annyi a feladata, hogy kétely nélkül teljesítse azokat.
Tudjuk, hogy nehéz, de tényleg megéri... és
nemcsak a gazdinak, a kutyának is!
Forrás.haziallat.hu
Legyél Te a
falkavezér!
Legyél Te a
falkavezér! 2.
Legyél Te a
falkavezér! 3.
Legyél Te a
falkavezér! 4. |