Hűséges társunk - a kutya

Az ember és a kutya barátsága már több mint tízezer éve tart. Az idők során ez a kapcsolat a különböző fajok között létező egyik legszorosabb kapcsolattá tökéletesedett. 
Kutyákat a világ minden pontján tartanak más és más okból. Valaki csak egy hű társat keres bennük, másutt őrzik a házat, vagy terelik az állatokat. 
Sok országban pedig a vakok, a siketek és a fogyatékos emberek életét teszik teljessé.

A kutyatartás nagy felelősséggel jár. Ezért a kutyatartásról nem szabad elhamarkodva dönteni. 
A kutyák társaságkedvelők, sok mozgásra van szükségük, hogy egészségesek és barátságosak maradjanak. 
Nagyságuktól, színüktől és fajtájuktól függetlenül mindannyian hűséges és szerető barátaink.

Ha a kutya a szabadban tölti napjai nagy részét, gondoskodnunk kell arról, hogy a nagy meleg vagy éppen a nagy hideg elől egy elég nagy, jól elszigetelt és védelmet nyújtó kutyaházba húzodhasson. Néha elkerülhetetlen, hogy kutyánkat megkössük.  Azt azonban soha ne felejtsük el, hogy kutyánkat nem szabad állandóan megkötve tartanunk - egy erős, biztonságos kerítés ugyanúgy megvédi a kutyát az elkóborlástól, mint a lánc.

A kutya csak akkor maradhat egészséges és tarthatja meg jó formáját, ha fehérjében és rostanyagokban gazdag táplálékot adunk neki. Az emberi koszt maradéka nem elegendő a kutya testsúlyának megtartásához és az izmok fejlődéséhez. A hegyes csontok pedig még veszélyesek is lehetnek, mivel megakadhatnak a kutya torkán, vagy még komolyabb problémát is okozhatnak a nyelőcsőben. 
Ne feledkezzünk meg mindennap friss vizet adni a kutyának.  

A szabadban végzett rendszeres mozgás biztosítja a kutya jó közérzetét. Nap mint nap egy ketrecben, lakásban vagy egy szűk udvarban ülni nagyon unalmas a kutyának. Napi egy, lakásban tartottaknál három-négy kiadós séta és egy kis labdázás vagy játék felkelti és fenntartja a kutya figyelmét, aktivitását egész napra, a búskomorsága, rongálási kedve is megelőzhető.

A piszkos, elhanyagolt környezet sok olyan élősködőnek (például: bélférgek, bolhák, tetvek, kullancsok) kedvez, amelyek kelemetlenek  a kutyának. Ha már észrevettük ezeket az élősködőket kutyánkon, leghelyesebb, ha állatorvoshoz fordulunk segítségért. 
A legjobb megoldás azonban a megelőzés, a kutya környezetének tisztántartása
Ajánlatos félévente féregteleníteni az állatokat.

A kutyákat sok olyan betegség érheti, amelyek veszélyeztetik életét, és amelyek gyógyítása rendkívül hosszadalmas és költséges. Tehát jobb, ha ezeket a betegségeket megelőzzük, és a kutyánkat beoltatjuk ellenük. 

Az ember által háziasított állatok közül minden kétséget kizáróan a kutya az, amely a legtökéletesebben alkalmazkodott gazdájának életformájához. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a kutyák nagy részének is a négy fal között van az otthona. 
Sokak szemében a kutya lakásban való tartása kegyetlenségnek, valóságos állatkínzásnak tűnik.

A falkában élő ragadozók napjuk jelentős részét egymás társaságában, lusta heverészéssel töltik, s naponta csak néhány alkalommal – általában hajnalban és alkonyatkor – indulnak hosszú, közös portyára.
A látszólagos bezártság ellenére a lakásban tartott kutya életritmusa nagyon közel áll ehhez a természetes mintához.

A kertben tartott kutyát ezzel szemben többnyire nem viszi sétálni senki, „hiszen ott van neki a kert!”. Egész nap kénytelen nélkülözni a társaságot,  s unalmas magányának egyhangúságát csak az töri meg, ha a kerítés mögül megugathat egy-egy arra vetődő járókelőt.

A lakásban tartott kutya tehát egyáltalán nem szenved, feltéve persze, hogy gazdája  nem hagyja túl sokáig magára, nem zárja be (vagy ki) az erkélyre, gardróbba vagy előszobába, nem mulasztja el a rendszeres, napi háromszor-négyszeri sétáltatást, és lehetőséget biztosít a testmozgásra.

Az, hogy a lakásban csak kis testű kutyát lehet tartani, tévhit.  A lakás nem arra való, hogy a kutya futkározzon benne, s a nagy kutya erre általában kísérletet sem tesz. Természetesen van néhány olyan nagy méretű eb, amelyeknek a számára már kényelmetlen a lakás, de nem az alapterülete, hanem a berendezése miatt.