|
Az orosz kék
Mint
a neve is jelzi, ez a fajta Oroszországból származik. A múlt században
még arhangelszki kéknek nevezték, mivel az első példányok, még az
1600-as években Arhangelszk városából érkeztek Angliába. De hívták
máltai és spanyol macskának is. Az azonban soha nem derült ki, hogyan,
milyen fajtákból alakították ki ezt a változatot. 
Biztosan csak azt tudjuk róla, hogy Angliában a
XIX. század
végén
mutatták be először egy kiállításon. Miután ebből a
fajtából csak
nagyon kevés példánnyal rendelkeztek a tenyésztők,
így angol kék
macskával és kék sziámival pároztatták az
állományt. Ez a
meggondolatlan lépés az orosz kék különleges szőrzetének elvesztését
eredményezte. Később ezt a hibát sikeresen "kijavították" és
"helyreállították" az eredeti fajtát.
A fajta legkülönlegesebb ismertetője a szőre, amely rövid, tömött, és
ezüstös csillogása a fóka prémjére emlékeztet. Hetente egy-két
alkalommal érdemes a bundáját kifésülni, tömör szőre így lesz igazán
ragyogó.
Újabb színváltozata a fehér és a fekete. Közepes testméretű, karcsú,
közepesen erős felépítésű, kecses megjelenésű macska. Lábai hosszúak, a
mancsok keskenyek és oválisak. Feje lapos és rövid, fülei nagyok,
hegyesek. Szeme zöld, mandulaformájú.
Nagyon játékos fajta, de kezes, türelmes. Csendes állat, hangja még
tüzeléskor sem kellemetlen. Félénk, elég tartózkodó, csak az általa
ismert emberben bízik.Gazdájához nagyon ragaszkodik, kifejezett
szobacica, de bátran kiengedhetjük a kertbe is. Talán az egyik
legértelmesebb macskafajta, gyakori, hogy az orosz kékek képesek a
kutyákhoz hasonlóan trükköket is megtanulni.
|
|
|
