|
Puli, a pásztorkutya
A
puli,
magyar kutyáink büszkesége.
Nemhiába
pásztorkutya, mert a megjelenése is egy meleg pásztorsubára hasonlít.
Különleges megjelenése és legendás
természete a külföldi kutyások számára is vonzóvá teszi. Mi
magyarok pedig mint nemzeti büszkeségünkre tekintünk e
fajtára.
Őseink a
népvándorlás során
Közép-Ázsiából hozták magukkal terelő kutyáikat, amelyek hosszú útjuk
során keveredtek más pásztorkutyákkal, mégis megőrizték sajátos
típusukat.
A népi pásztorkodás
megszűnésével a puli a
többi pásztorkutya fajtával együtt szinte munkanélkülivé vált.
A múlt
század húszas éveiben dr.Raisits Emil, az Állatorvosi Főiskola tanára
munkatársaival megkezdte a magyar kutyafajták törzskönyvezését és
nemesítését.
A pásztorember módszereivel a
fellelhető
legtípusosabb egyedekből tetszetős küllemű, a fajtára jellemzően kiváló
habitusú kutyákat tenyésztett.
Aki
először vesz szemügyre egy
pulit, egy kecsesen aprózó léptű közepes testű kutyát láthat, amelynek
dús fürtű bundájából csak bájos fekete orrtükre mutatja, hogy „melyik
az eb eleje".
A sűrű frufru alól sötéten ragyogó szemek fürkészik a
világot. Tapasztalatunk szerint azok, akik pulikölyköt vásárolnak, már
kialakult érzelmi kötődéssel érkeznek a tenyésztőhöz: már volt a
családjukban puli, vagy más módon menthetetlenül beleszerettek a
fajtába.
Valóban - ez a kutya maga is
rendkívül
érzelemgazdag és
temperamentumos, nem véletlenül a hasonló habitusú embert vonzza
magához.
A pulik nagyon jól
beilleszkednek a családba, a gyerekekhez is kedvesen
közelednek. Remek házőrzők: hamar
megtanulják mikor szükséges ugatniuk, egyébként csendesen
szemlélődnek.
A hívatlan látogatókat hevesen támadják és meg is harapják. A család
vendégeit viszont némi virtuskodás után békén hagyják.
Egyes vérvonalak
esetében megfigyelhető a személyvédő ösztön kifejezett jelenléte. Ezek
a pulik idegen területen a hozzá és gazdájához határozottan közelítő
idegen személyt hevesen fogják.
A puli a jó szóból is ért - a
goromba bánásmódot nagyon megsínyli. A családhoz
tartozókat hatalmas ovációval fogadja, testbeszéde összes elemét
bevetve: pörög, pattog, grimaszol és jellegzetes „csivogó" hangon
ugat.
A gazdáját üdvözlő pulira jellemző a „mosolygás", azaz hogy ilyenkor
örömében az ínyét felhúzva az összes metszőfogát megmutatja. A
kifejlett, sőt az idősebb állatok is derűs, mókázó kedvűek, gazdájukhoz
szertelenül bújnak, dörgölőznek, a háznál élő kutyatársaikkal boldogan
játszanak.
Megkedvelik a család cicáit is, és ha azok is akarják -
játszópajtások lehetnek.
Ez a csodálatos ősi kutyafajta
máig
megőrizte szívós alkatát, mert az állomány túlnyomó része egészséges és
hosszú életű.
Tudnunk kell, hogy a kertünkben
éldegélő
puli szellemi kapacitását, tettrekészségét közel sem használjuk ki. A
különféle kutyasportokban viszont eredményesen vehet részt egy pulis
gazda, sőt bekapcsolódhat a pásztorkutyás ügyességi bemutatókba, ahol a
hajdani pásztorélet mindennapjaiból idéző feladatokat tanulhatnak meg.
A puli középméretű,szilárd
szervezetű, négyzetes testarányú, finom, de nem túl könnyű csontozatú.
Testét erőteljes, szalagokat vagy zsinórokat képező szőrköntös fedi. A
fej szőrzete oly mértékben dús, hogy a fejet kereknek mutatja, és a
szemeket árnyékolja. A kereszttájékra szorosan záródó, dús szőrzetű
farok hátrafelé enyhén emelkedő testforma látszatát kelti.
Élénk
vérmérsékletű, rendkívül tanulékony
fajta. Gyermekszerető, kitűnő házőrző.
Igen élénk, temperamentumos.
Lépése rövid,
vágtája gyors, rendkívül fordulékony. Mozgása gyakran jellegzetesen
aprózó, pörgő, szökdécselő.
Szőre kölyökkorban tömött,
hullámos, vagy
göndör
lefutású. Később fürtöket képez, majd erős szerkezetű szalagokat vagy
zsinórokat alkot. Szőrköntöse durvább felszőrökből és finomabb
pehelyszálakból áll. A két szőrtípus aránya határozza meg a bunda
jellegét.
Szinek
a
fehér, a fekete, a maszkos fakó, és a szürke.
A két utóbbi ősi színváltozat már majdnem kiveszett.
A pulit
természetesen kertes
házban való tartásra javasoljuk, mindamellett hogy ez a
kutya nagyon igényli az ember közvetlen közelségét.
Semmiképpen sem fogadható el számukra a kennelben vagy
megkötve való tartás, amely szerencsére ehhez a fajtához ragaszkodó
embereknek eszébe sem jut.
A kutyaólba ritkán bújnak be, annak a lapos
tetejéről vagy egy deszka dobogóról viszont annál inkább szeretnek
szemlélődni. Élőhelyül tiszta, parkosított terület felel meg számukra,
mert a hosszú bundájukba minden növényi hulladék beleragad.
Mint a
többi hosszú szőrű kutyafajtának, a pulinak is viszonylag fehérjedús,
jó minőségű takarmányra van szüksége, hogy különleges szőrköntöse
szépen növekedhessen.
Ajánlatos kúraszerűen szőr- és bőrtápláló
táplálékkiegészítőket adni neki.
A puli iránt érdeklődők biztosan
megkérdezik, hogyan lehet ezt a tetszetős rasztafrizurát
előállítani. El kell árulnunk, hogy magától nő így:
a bundában vannak erős, sprőd spirálisan csavarodó „felszőrök,
"amelyeket körülvesz és átsző a puha és finom pehelyszőrök tömege. A
fürtöket előállítani tehát nem kell, a genetika erről gondoskodott,
viszont rendezgetni és ápolni szükséges.
Ez az ápolás a többi
kutyafajtához
viszonyítva közepes gyakoriságot jelent, kifejlett állat esetében kb. 3
hónapot. A tincseket kézzel, egyenként választjuk szét egymástól, úgy
mondjuk, hogy „feltépjük" a bundát (ez a kutyának egyáltalán
nem fáj!) A szőrzetnek a 10-12 hónapos korban esedékes első
megdolgozása azonban némi szakértelmet kíván.
A jelenlegi
kutyakozmetikus-képzés egyik
hiányossága, hogy a gyakorlat során nem jut elegendő idő megtanulni a
tanulóknak, hogyan kell ezt a szőrzettípust helyesen kezelni. Akadnak
azért puliban jártas kozmetikusok, éppen ezért fontosnak tartom
felhívni a gazdák figyelmét arra, hogy a pulit a
kozmetikusnál otthagyni igen helytelen. A bunda
feltépése csak az állat nyugodtan fekvő helyzetében valósítható meg, ez
pedig csak a gazda jelenlétében képzelhető el. A kétségbeesetten
vergődő, (vagy állva kikötözött) puli bundáját nem lehet szakszerűen
átdolgozni.
Az újdonsült gazdának tehát
érdemes az első
néhány alkalommal szakértőhöz vinni a kutyát, így nemsokára már saját
maga is boldogul a szőrkezeléssel. A felnőtt kutya bundája a
továbbiakban otthon is könnyedén kezelhető. Fürdetni a körülményektől
függően 3-6 havonta is lehet. A puli szőrét sosem
keféljük,és nem fésüljük!
Az ápolatlan, összetapadt bundát
célszerű
ollóval megrövidíteni, majd ujjnyi tincsekre feltépni vagy felvágni. A pulit
kopaszra nyírni nem szabad.
Abban az esetben,ha a gazda praktikusabbnak találja,választhatja az ún.
„fajtajellegnek megfelelően rövidített" frizurát, amely egy fiatal puli
formájára való nyírást jelent.
A pulinak a hiedelemmel
ellentétben nincs
elviselhetetlen melege a nagy bundában, hiszen az, ha megfelelően fel
van tépve, kiváló hőszigetelőként működik, akár a juhászon a suba.
Éppen ezért a pulit kánikulában sem szabad lenyírni.
|
|
Magyar üzlet
Egyszeri vásárlással,
és két ember meghívásával szép
jövedelmet érhetsz el.
Hogy
hogyan?
Nézd meg
itt.
|
|