|
A tibeti masztiff
Noha a tibeti masztiff
egyike a legősibb kutyafajtáknak, még mindig előfordul, hogy
rottweiler- vagy
leonbergi-keveréknek nézik.
Bár
a fajta kialakulása
tökéletesen nem tisztázott, az azonban nagyjából jól kivehető, hogy a
tibeti
masztiff ősei a Himalája területén, Tibet, Buthan, Nepál térségében
nagyjából
hasonló megjelenési formában voltak fellelhetők.
A masztiff
elnevezés némileg
félrevezető, hiszen a tibeti masztiffra, vagy ahogyan eredeti hazájában
nevezik
do-khyi-ra (do-ki) sokkal inkább illene a pásztorkutya megnevezés.
Valójában
sokoldalú hegyikutya, amelyet a jószág és vagyontárgyak őrzése mellett
időnként
málhacipelésre, vagy éppen vadászatra is használtak.
A
tibeti masztiff sokféle feladatot betöltött az
ember mellett,
ám
félelmetes
hírnevét mégis kérlelhetetlen
területvédő-ösztönének
köszönhette.
A
legtöbb
korabeli híradásban könyörtelenül gonosz, gyilkos bestiának
festették
le,
melyekről a különféle hiedelmekkel átszőtt tibeti
kultúra úgy tartotta,
hogy
még álmukban is éberen őrködnek.
Ezt a csodálatos képességet a kutyák
szeme
feletti vörös foltoknak, az állandóan nyitva tartott „második
szempárnak”
tulajdonították.
Furcsa, de a békés tibetiek igen nagyra
becsülték az agresszív kutyákat, melyek jószágaikat, ingóságaikat,
otthonukat
védték hatékonyan a portyázó ragadozók, illetve rablóbandák ellen.
Kutyáikat
nappal láncon tartották, és csak éjszaka engedték őket szabadon. Erre
utal a
do-khyi elnevezés is, mely „megkötve tartott ebet” jelent. Az így
nevelt kutyák
tökéletes és halálos védelmet biztosítottak bármilyen betolakodóval
szemben.
A több ezer éves
tenyésztés
mélyen rögzítette bennük azt a védőképességet és küzdőszellemet, melyet
őrző-védő kiképzéssel, netalántán „csibészeléssel” jobb nem
bolygatni.
Egy
eredendően önálló
területvédelemre kialakított fajta – a többi nagytestű pásztorkutyával
egyetemben – teljesen másfajta hozzáállást igényel, mint az őrző-védő
munkakutyák.
Idegenekkel szemben tanúsított eredendő bizalmatlansága, a
rábízott terület védelme vérében van.
A tibeti masztiff őrző-védő képzése nem
javasolt, mert
olyan erőket szabadíthat fel, melyeknek pusztító következményei
beláthatatlanok.
Ennek ellenére érdemes kutyaiskolába járni vele.
Megfigyelőképessége
nagyon jó, új feladatokat gyorsan elsajátít, de hajlamos felülbírálni
az
utasításokat, és csak akkor engedelmeskedik, ha értelmét látja.
A
hasonló kaliberű
pásztorkutyákhoz hasonlatosan a tibeti masztiff mély, elkötelezett
ragaszkodása
nem diktatórikus alárendeltségen, hanem a kölcsönös bizalmon és
tiszteleten
alapszik.
Elismerését ki kell érdemelni, és igazságtalan vagy durva
hozzáállással meglehetősen könnyű elveszteni.
Az idegenekkel szemben elutasító, ebben nem köt
kompromisszumot.
Igen későn, 3-4
évesen érő
fajta. Fizikailag hiába hatalmas állat már egyévesen, lélekben ekkor
még
mindig kölyök.
Felnevelése során,
lehetőség
szerint a szereteten és megbecsülésen alapuló bizalmi kapcsolat
kialakítására
kell törekedni.
A zsarnokoskodást, durva bánásmódot
soha nem
viseli el, de ha alapjaiban megfelelő kapcsolata gazdájával, azért némi
határozottságtól nem fog végérvényesen megsértődni.
A
tibeti masztiff szereti
a hosszú sétákat. Ilyenkor nagy távolságokra is elbóklászik
gazdájától. Egyébként rendszeresen azonos
helyen
sétáltatva megvédendő territóriumát kiterjeszti a sétaútvonalra is,
ezért ott
szabadon engedni csak igen körültekintően szabad.
Tekintettel arra,
hogy
eredeti élőhelyükön ezek a kutyák olykor a hópárduccal is sikerrel
vették fel a
küzdelmet, azonos nemű, rivalizáló idegen kutyát nem ajánlott a
közelükbe engedni…
A masztiff nemcsak saját
testméretéhez
képest, hanem egyéb viszonylatban is meglepően kevés táplálékkal beéri.
Fiatal korban, növendékként visszafogottan
kell
takarmányozni, ha nem akarjuk, hogy ízületi bántalmaktól szenvedjen
egész élete
során.
Felnőtt korában jó minőségű takarmányból csak kb. 0,4 kg-ot(!) eszik
meg naponta. Az is előfordul, hogy nyári kánikulában akár egy hétig nem
vesz
magához élelmet, és mindeközben semmit nem veszít kondíciójából.
Hegyi
kutyaként a
kánikulát nehezen viseli, és lakásban való tartásra sem
igazán
alkalmas. A legideálisabb számára egy nagyméretű kert, ahol kedvére
önállóan
körbejárhatja az egész területet, s amelynek stratégiai pontjain
békésen
elszunyókálhat napközben.
Éjszaka aztán minden megváltozik. A masztiff
az
alkonyat beköszöntével aktivizálódik, és egész éjszaka éberen járőrözik
a
kertben, ahol semmi sem kerüli el figyelmét.
Tartása elsősorban olyan
határozott és következetes embereknek ajánlott, akik tisztelik ezt a
nagyszerű,
önálló szellemű, büszke kutyát, és nem várnak el tőle többet, mint amit
magától
adni akar.
|
|
Magyar üzlet
Egyszeri vásárlással,
és két ember meghívásával szép
jövedelmet érhetsz el.
Hogy
hogyan?
Nézd meg
itt.
|
|