Yorkshire terrier

A Yorkie alig száz éve létezik.
Angol munkásemberek tenyészették ki, e fajta, valószínűleg, a Fekete Angol terrier, a Skye és a Manchester terrier ősökkel büszkélkedhet. Őseit csak feltételezhetjük, mert ennek a fajtának a megalapozói féltve őrizték a tenyésztési titkaikat.

Mindenesetre, a tizenkilencedik század végén valóságos áldást jelentett a molnároknak a Yorkshire terrier, mert eredményesen fogta össze a patkányokat, kiváló rágcsálóvadász volt.

A korabeli Angliában a szegényebb munkáscsaládok anyagi okok miatt nem tudtak nagytestű, erős vadászkutyákat tartani, azonban azt sem engedhették meg maguknak, hogy csak házi kedvencként tartsanak kutyát.
Így, bár vadásztilalom volt, ezen apró testű jószágok segítségével mégiscsak kerülhetett néha ínyencfalat, apróvad az asztalra.

De nemcsak vadászkutyaként állta meg a helyét e bátor kutyafajta. Bányászok köszönhették életüket sokszor annak a tulajdonságának, hogy a Yorkshire terrier felismerte a sújtóléget, és hangos ugatással jelezte. Apró termete miatt könnyen magukkal vihették a bányába, hosszú szőrének köszönhetően nem ártott neki a bányák hűvös levegője.

Hivatalosan 1886-ban ismerte el a Yorkie-kat önálló fajtaként az angol Kennel Klub.
Hamarosan az Egyesült Államokba is eljutott, a századforduló tájékán már kifejezetten divat volt ilyen terriereket tartani, főleg a felsőbb körökben, ahol a gazdag úrinők mindenhová magukkal vitték ölebüket, selyempárnára ültették őket.
Nemsokára elkezdődött az öltöztetési őrület is: divatos kabátokat, cipőcskéket adtak kedvencükre rossz időben, és felfedezték azt is, hogy masnival még bájosabb a pofácskájuk.

Akár lakásunk, akár kertes házunk van, netán garzonban vagy hatalmas tanyán lakunk, a Yorkshire terrier mindenhol jól érzi magát. Az elmúlt több, mint száz év nem tűnt el nyomtalanul, mert a Yorkie-k még most is szeretnek vadászgatni, de igen szeretik a kényelmet is.

Nagy a mozgásigénye, szeret futkározni, játszani. Emellett nagyon okos és könnyen tanul.
Kiváló jelzőkutya, az első neszekre már hegyezi fülét. Bizalmatlan az idegennek szemben, nem könnyen barátkozik, de gazdáihoz ragaszkodik.

Önérzetes eb.Külsőre aprócska, 2,5-3,1 kg közötti. Marmagassága 20-25 cm. Átlagosan 10-13 évet él.

Hosszú szőrük egyenes szálú, legtöbbször acélkék-cser, vörös vagy ezüstszínű.
Kiállítások kedvelt fajtája.
Sok munkát igényel szőrzetük rendben tartása, mert mindennap meg kell fésülni, majd át is kell kefélni. Ám nem muszáj hosszan hagyni szőrüket, van, aki nyáron rövidre vágja, így a kertben szaladgáló eb szőre nem akad bokorba, nem szed fel faleveleket és könnyebben lehet mosdatni is. Azonban még a rövid szőrt is ki kell fésülni mosdatás után, mert könnyen csomósodhat.

A Yorkie mindenkit elbűvöl, hiszen kedvességének, mókás bohóckodásainak senki sem tud ellenállni. Vidámságot csempész hétköznapjainkba.